Rostok

Az étkezési rost definíciója nem ellentmondás nélkül való. Általában kihangsúlyozzák, hogy növényi eredetű étkezési ballasztanyag, amely nem emésztődik meg és ezért nem szívódik fel. Egy részük a vastagbélben található baktériumok által termelt enzimek emésztőhatásának kitéve átalakul, kisebb molekulákká bomlik és ezek aztán helyileg fejtenek ki bizonyos élettani hatásokat, illetve felszívódásra kerülve az energia egyensúlyban játszanak szerepet. Minden növényi táplálék tartalmaz rostanyagot, vagyis a sejtek falát felépítő cellulózt, pektint és mézgát. Ezt a szervezet ugyan nem emészti meg, szerepe mégis rendkívül fontos a táplálkozásban. A rostanyagok hatásáról a bibliai idők óta tudnak, de a betegségek megelőzésében és az egészség megőrzésében betöltött szerepüket a rostoknak csak újabban ismerték fel. Egyes kutatók szerint a nyugati világ rostszegény táplálkozása jelentősen hozzájárult egyebek mellett a cukorbetegség, a koszorúér-betegség és az emésztési problémák széles körű elterjedéséhez. A legfontosabb rostforrások a gabona- és zöldségfélék, kemény héjú és egyéb gyümölcsök, hüvelyesek és olajos magvak.